Jó az oldal!:)
Vendég - 2019.02.03. 16:54
Gyönyörű és szomorú... Úgy látszik, Anikó alkotás közben már a halála előtt is abban a másik világban élt, ami itt van, nem is nagyon akarta látni... Kecsesek, bájosak és titokzatosak ezek az arcok, mindmegannyi önarckép. Titokzatosak és szépek, mint amilyen Anikó volt. Rejtélyes szépség távozott vele az éltünkből. Igazi szépség, ami nem külső, hanem a leglényegesebb titka az Életnek. Mert a szépség az örök titok, amire senki sem tud magyarázatot... Anikó megmutatta ezt a nagy titkot, megmutatta magát... Nagyon örülök, hogy végre belenézhettem ebbe a csodálatos világba, mert az embergazdagabb lesz általa a mulandóság szépségének megismerésével,ami bármilyen furcsán hangzik is, sokat segít a továbbélésben.
Fodor Ánesg - 2019.01.17. 09:49
Nagyon tetszik és gratulálok az oldalakhoz!RÉKA
RÉKA - 2014.09.21. 10:39
Köszönjük soraikat!
Név:*
Email:*
(rejtve marad az oldalon)
Üzenet:*
(A *-gal megjelölt mezők kitöltése kötelező!)
Jó az oldal,szépek!Baba
Baba - 2014.08.24. 09:16
Jó az oldal,mama
mama - 2014.08.21. 18:08
Nagy örömet okozott,hogy láthattam ezt a szép kiállítást Vásárhelyen!
Egy kis összeállítást is készítettem:

https://www.youtube.com/watch?v=GQzT9SlrgtA

Hmvhely.2014.04.03.
Varga Léna - 2014.04.03. 15:19
Megköszönöm a sorsnak,hogy megismerhettem Anikót családját,testvérét, szeretteit.Megköszönöm hogy valaha munkát adtak és ezzel segitettek nekem.Nagyszerü emberek. Tisztelettel Erzsébet(Böbe) Erdélyböl 2013.11.28.
Balázs Erzsébet - 2013.11.29. 01:01
Drágám!Irok neked!Hiszem is meg nem is,hogy az igazi VILÁGHÁLÓN eljut hozzád!De ha csak egy szó, egy érzés, egy gondolat foszlány... azt is köszönöm, és hálás vagyok a felső hatalmaknak!!!!!Három évvel ezelőtt még együtt voltunk..........Most is együtt vagyunk...Nem nagyon mondtuk egymásnak,hogy szeretlek,hiányzol,mert úgy gondoltuk, ami természetes azt nem kell mondani,azt elég érezni...De kellett volna..Most gyertyát gyújtok apunak,anyunak, és neked...és hátha mégis, mégis eljut hozzátok szeretlek benneteket és nagyon nagyon HIÁNYOZTOK!!!!!!!Egyszer amikor külföldön voltatok küldtem neked egy smst, és leírtam milyen fontos vagy nekem,és mennyire szeretlek, rögtön vissza írtál aggódva,Éva mi a baj?Nem, nem volt semmi baj csak leírtam neked azt, amit most is érzek, és amíg élek érezni fogok:KICSIM KICSIM NAGYON SZERETLEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Almási Éva - 2012.12.31. 20:17
Az Új Színházban sikerült megnéznem barátnőmmel együtt a kiállítást. Én természetesen nagy tetszéssel néztem,de öröm volt hallgatnom az ő lelkesedését is, aki pedig nem találkozott sose személyesen Anikóval. Micsoda finom, együtt érző, melegszívű hölgy lehetett! Még mondott egyéb dicséretet is, de nem írom le, mert nem fájdítom az itt maradottak szívét! Jó volna állandó kiállításra helyet találni, hogy még többen láthassák.
dr Tancsa Nóra - 2012.01.12. 17:44
Hogy milyennek ismertem meg Anikó nénit? Törékenynek és csendesnek. Mikor a közelemben állt halkabban beszéltem és óvatosabban jártam nehogy bántsa a zaj és a hirtelenkedésem. Úgy nézett, mint aki belém lát, de csak mosolygott kedvesen. Megnyugtató volt. Ő maga volt az egyszerű kifinomultság, ami a munkáin is látszik.
Mihók Betty - 2011.11.22. 17:20
Kedves Éva !
Mélységes fájdalommal hallottam Anikó haláláról általános iskolában egymás mellett ültünk nagyon jól ismertem Őt és Anyukátokat.Asztrológus lettem mindig egy jóságos angyalként emlékezem rá és anyukátokra.Sajnos akiállítást nem láttam csak itt az interneten
Sok szerettel Ami
Bere Amália - 2011.08.10. 00:24
Nem ismertük egymást. Egy országban éltünk, egy városban, egy főiskolára jártunk, egy "HÁZ" - ban dolgoztunk, gyakran elmentünk, elfutottunk egymás mellett folyosón, büfében, utaztunk egy liftben. Arcról ismerősökké váltunk egymás számára, már köszöntünk is, összenéztünk, mosolyogtunk, akkor még a nevedet sem tudtam, csak később valaki mondta: Almási Anikó. Eszembe sem jutott, hogy Évával összekösselek, akit személyesen csak később ismertem meg. Éva beszélt Rólad nekem édesanyátok halála után, hogy Te, a húga lettél azóta számára a Mama, hogy a teljes lelki összeomlása idején Te voltál az, aki valóban segíteni tudott neki óriási vesztesége feldolgozásában. Tartópillére voltál a családnak. De a tartópillérek megsemmisíthetetlenek, még akkor is, ha leomlanak. Mindig tudni, hogy hol álltak, mindig jelet hagynak maguk után.Neked már nincs szükséged vigaszra,csak akiket hiányod átjár. Nem ismertelek, mégis ismerlek általuk, s e jelek alapján, s amit a szívekben hagytál. Arcokat formált a kezed, maszkokat, s mindegyikben elrejtetted magad.
Felvidéki Judit - 2011.06.22. 17:13
Nehezen fogtam neki, hogy írjak, de látva Éva sorait, hogy boldoggá teszi, hogyha a véleményeket olvassa, így neki kezdtem. Meghozta a postás az albumot. "In Memoriam Almási Anikó" Gyönyörű kiadvány, de számomra végtelenül szomorú. Cum nos est. Velünk van. Nem akarom azt érezni, hogy nincs közöttünk. Ilyen érzékeny lélek nem az emlékek közé való, ő itt van, a kerámiákkal örömet, új látásmódot (az eltakart szemekkel!) akar nekünk közvetíteni. Én nem ismertem közelről, de ismertem egészen, ahogy az állataihoz viszonyult és ahogy az állatok viselkedtek a közelében. Vajon hányszor és kik lökték akarattal vagy akaratlanul erősebben a hintában? Remélem, hogy a szeretet, önzetlenség, segíteni akarás, a gyámolítani tudás neki is örömet jelentett és magabiztosan vezérelte vele az életét. Megnézem majd a keszthelyi kiállítást is, mert a jó ismerőseim dolgaira kiváncsi vagyok, büszke vagyok, ha valmelyikük valamit csinál vagy alkot! Nincs emlékezés, itt létezés van, lehet, hogy másképpen,de ez az ujjlenyomat igazi és reményeink szerint örökké való.
Tancsa Nóra - 2011.06.01. 23:20
Köszönöm mindenkinek aki ellátogatott Anikó weboldalára! Arra gondoltunk amikor elkészítettük ezt az oldalt, hogy azok, akik nem látták a kiállítást, és nem olvasták a róla szóló könyvet, a feltett alkotásokat megnézve, és a könyvben szereplő barátainak és kollégáinak emlékezéseit illetve az emlékezésekből kiragadott részeket elolvasva, megismerjenek egy csodálatos embert. Boldog vagyok amikor a véleményeket olvasom!!!Szinte mindenkit megérintett az a titokzatos szépség, ami Anikóból áradt. És ez sugárzott belőle az életében is. Ő úgy adott, olyan finom tapintattal, hogy nem éreztette a tartozást. De nem hitt eléggé a tehetségében, az emberi különlegességében. Nekünk a családjának olyan természetes volt az ő lénye amilyen elviselhetetlen a hiány, amit azóta érzünk, hogy elment.. Elhatároztam, hogy ezen a weboldalon, így az éteren keresztül levelezek vele, és mindenkivel, aki tudni akar róla. Leírom, hogy mi történik velem, hogy milyen lesz a Keszthelyi kiállítás, és ő vezetni fog, ahogy anyu halála óta mindig is tette. Persze azt is tudom, hogy nem minden levél jut el a címzetthez, de hiszem, hogy a szeretet csomagok átjutnak minden elképzelhető és ma még elképzelhetetlen határon.
Almási Éva
Almási Éva - 2011.05.27. 11:08
Lám-lám, mire is jó, ha a nagymamák este tudnak csak magukkal törődni? (persze közben főz is másnapra). Bekapcsoltam a rádiót és meghallottam Almási Éva hangját. Visszaröpített egy olyan időbe, amiben még természetes volt, hogy a tévében színházat, tehetséget, valódi szépséget is láthattunk. Szerencsénk volt, hiszen olyan emberek lettek mindennapos vendégeink, mint Almási Éva és mindazok, akikről mesélt is. Ma úgy lesznek nyugdíjasok tehetséges emberek, hogy szinte nyomtalanul múlnak el, pedig a hazát velük lehet(ne) igazán gyarapítani. Tőlük és általuk leszünk gazdagabbak.
A beszélgetés után gömbölyűnek és szívmelengetőbbnek éreztem a világot.
És most megnézve Almási Anikó munkáit is, csak tovább fokozódott ez az érzés. Sajnálom, hogy Almási Éva nem grafomán egy kicsit, mert talán sikerülne megfejteni mások számára is a titkot, nevezetesen azt, hogy milyen volt az az édesanya, aki annyi útravalót adott a két lányának, hogy abból még az unokáknak is bőven jutott.
Gratulálok az egész családnak, Anikóból mindenki visz egy részt tovább.
Nagyon szép volt a két lány megemlékezése, a lányáé megrendítő, Edité pedig azért fantasztikus, mert avval a pár mondattal elém varázsolta Anikót a maga teljességében.
Penziás Ágnes - 2011.05.26. 00:39
Én is hallgattam ma a Klubrádióban a beszélgetést Almási Éva művésznővel, ennek hatására látogattam meg az oldalt. Csodálatos, érzelemgazdag, egyéni látásmódot tükröző alkotásokat láttam. Almási Anikó alkotásai nagy hatással voltak rám. Én egy festő vagyok, aki szereti az érthető, könnyen értelmezhető, egyéniséget,és egyéni látásmódot képviselő alkotásokat. (és alkotókat)
Örülök, hogy itt járhattam.
Koday László - 2011.05.25. 19:19
Ma a Klubrádióban nagy szerencsémre végighallgattam a műsort, melyben Almási Éva volt az egyik vendég. Rövid időn belül ez volt a második alkalom, amikor egy műsorban a húgáról beszél, és éreztem azt a határtalan és el nem múló szeretetet és fájdalmat, amit a húga iránt és elvesztése miatt érez. A műsor végén megkerestem a weboldalt és végig néztem és sirtam. A végén úgy éreztem, hogy mindig is ismertem őt és úgy goldolomm, hogy ő is, a nővére is és valószinűleg a mamájkuk is hallalan jó Emberek voltak és Éva még mindig hálistennek az, és remélem még sokáig az marad. Egy nagyon őszinte, természetes és jóindulatú ember, na de ez most a húgáról szól, a sors sok igazságtalansága mellett ez is egy, hogy őt ilyen fiatalon el kellett veszitenie a szeretteinek és a barátainak, de úgy érzem, hogy olyan emléket hagyott mindenkiben, amilyet kevesek tudnak. Szeretném, ha az én lányom is egyszer igy emlékezne majd rám!
Feltétlenül meg fogom nézni a keszthelyi kiállitást, és a róla irt könyvet is elolvasom.
Köszönet a Klubrádiónak az ilyen és ehhez hasonló műsorokért!
Fördősné Szabó Gabriella - 2011.05.25. 12:58
Ma hallgattam a rádióban Almási Évával egy beszélgetést,melynek a végén testvéréről,Anikóról is szó esett.Rákerestem az ajánlott weboldalra.Ha egyszer Kecskemétre elhozná egy vándorkiállítás Anikó csodálatos munkáit,az pazar dolog lenne.
Ivanics Józsefné - 2011.05.25. 12:56
Ma a rádióban hallottam erről a weboldalról.
Gyönyörűek az alkotások.
Amennyiben Budapesten lesz még a jövőben kiállítás,kérem mindenképp írják ki a weboldalra.
Mindenképp meg szeretném nézni élőben.
Papp Tibor - 2011.05.25. 11:57
Csodálatos alkotások, páratlan szépségek.
Csodálatos könyv, csodálatos honlap.
Én is köszönöm, ismeretlenül...
Pap Zuzsanna - 2011.05.07. 18:18
Szeretnél megismerkedni egy lánnyal,aki tejföl szőkén jött a világra,konok szövetséget kötött a testvérével,aztán szelíd szerelemmel nevelte a lányát,közben ámulva egy fa vagy egy másik ember mögül figyelte a mindenséget ?, és aki útja közben segítségre szorult,kutya,vagy egy másik megrettent halandó,arra rámosolygott , és ez a mosoly belefolyt a kezébe ,és a kezéből előbújt egy csoda, aztán még egy, aztán...most megnézheted őket ebben a könyvben,hogy találkozhassatok,hogy láthasd milyen gyönyörű, és te is mosolyogj,miközben csorog a könnyed.

Sajgál Erika Kovács István
Sajgál Erika - 2011.04.22. 22:11
Szomorúan néztem végig a kerámiákat,-olvastam az élettörténetét és szégyeltem magam hogy miért nem tudtam a mai napig arról, hogy Ő létezett és alkotott.
Mea culpa...
Halmos Borbála - 2011.04.19. 13:40
Mikor még úgy tudtuk, hogy a műalkotás kulcsszava a SZÉPSÉG, szebb világ volt. Most, hogy láthattam a Társalgóban Almási Anikó kerámiáit, kicsit szebb lett a világ. És ezt egyszerre kell köszönnöm két nagy művésznőnek, a Testvéreknek: Évának és Anikónak. Meg mindazoknak, akik otthont teremtettek és adtak e műveknek, ahonnan szinte mindig az a rejtélyes szépségű tekintet süt ránk, ami Almási Évából is árad. Jobb lett volna ismerni személyét is, most, a műveivel szembesülve mindazok átélhetik ugyanazt a sűrű hiány-érzést, ami engem is átjárt. Reményem, hogy az idő múlásával mind többen leszünk, akik a személyes találkozás nélkül is - e műveken át - legalább lélekben találkozhatunk Vele.
Az átadhatatlan kézcsók szomorú tulajdonosa
Apáti Miklós
Apáti Miklós - 2011.04.17. 18:44
Mielőtt elmentem a kiállításra,annyit tudtam Almási Anikóról, hogy testvére egy nagy színésznőnek, akinek Anikó feldolgozhatatlanul hiányzik. Beléptem a terembe, és ledöbbentem. A legigazabbak tisztasága, a legmegrendítőbb, legmeghatóbb művészet, és az élet igazsága sorakozott gyermeki őszinteséggel, nőies titokzatossággal, zenei szárnyalással. Költészet és dráma, a szavaknál is egyedibb műfajban elmondott tartalommal. Nagy megtiszteltetés, és nagyon köszönöm, hogy láthattam ezt a, finom hallgatással, lezárt szemekkel elsuttogott, kikristályosodott mondandójú, a hibátlan egyszerűség eleganciájával kiállított szívbe markoló közlést.

Mély tisztelettel és köszönettel,

Verasztó Lajos
Verasztó Lajos - 2011.04.14. 07:30
Miért van az, hogy a szépség kézen fogva jár az elmúlással? Drága Anikó, megtörtségében is teljes életművet hagytál ránk, álmodó arcú alakjaid örökre bevésődtek emlékképeink közé. Mondják, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik, s vallom, hogy életműved beteljesíti e tétel igazságát. Hiszek abban, hogy léteznek párhuzamos univerzumok, s Te most valamelyik másik világ lényeit teszed boldoggá lebegő arcokkal, nyíló rózsákkal, a szépség kerámiába öntött megjelenítésével.

Köszönöm, hogy útba ejtetted világunkat, kár hogy ily' rövid időre. Köszönöm, hogy ismerhettelek, köszönöm a szépség ránk hagyományozott igazságait.

Budapest, 2011 április 12-én.

Lyublyanovics László

ps.: Elismerésemet fejezem ki a kiállítás alapos, körültekintő, tehetséges megrendezéséért minden résztvevőnek!
Lyublyanovics László - 2011.04.12. 12:40
Ez az anyag gyönyörű és megható. A hiány pedig marad...marad..
Pázmándi Erzsébet - 2011.04.11. 09:48
Kedves Füredi Anikó,
ismertem és mint kolléga nagyra tartottam Édesanyját. Olyan törékeny és szférai volt, mint a művei, amelyeket eddig nem ismertem. Szeretettel emlékezem Anikóra!

Bánki Iván
Bánki Iván - 2011.04.09. 13:10
Köszönöm a megható és felemelő pillanatokat, amelyekben a kiállításodon részem lehetett.
Németh Edit - 2011.04.08. 16:22
Alig ismertelek,és nagyon ismertelek.Létezésed Éva létezésének kitörölhetetlen része volt,s mivel kitörölhetetlen,az ma is.Az erős érzés azonosító jelet hagy.Ti egymáson hagytátok az örök jelet,ott van ezekben a munkákban is,csak olvasni kell az üzenetet.Piroska
Király Piroska - 2011.04.04. 20:28
Drága Anikó, olyan volt a kiállításod, mint amilyen Te: szép, megható, lelket simogató.
Sosem felejtelek el.
Szegvári Katalin - 2011.04.03. 11:01
Tisztelt Füredi Család

A Társalgó Galéria munkatársai nevében köszönöm,hogy megrendezhettük a kiállítást.
Megtiszteltetés számunkra.
Örülök a honlap design és az album harmóniájának- gratulálok:)
Misi - 2011.04.03. 09:18
"Anikó fölment a szentjeink közé, és itt hagyta a Földön az ujjlenyomatát."
Füredi Vilmos - 2011.04.01. 19:42